Hagyományszerűen minden évben megrendezik a Wings Over Illawarra nevű légi parádét Illawarra kis repülőterén. Szerencsémre idén én is ott lehettem. Illawara 100-120 km-re Sydneytől délre található település. Aboriginal nyelven a városka nevének jelentése: kellemes hely az óceán mellett. Mitagadás, valóban hangulatos környék. A város körülöleli az Illawarra tavat, aminek a délnyugati szegletében található a két kifutópályás repülőtér. A repteret a második világháború idején kiképzési célokra építették a Királyi Légierőnek. Manapság múzeum, regionális reptér, valamint légimentő, légi tűzoltó bázisként üzemel.

Repülőket fotózni nagyon-nagyon nehéz. Ha a földön állnak méretük miatt nagyon nehéz egy képbe érdekesen beleszuszakolni minden porcikájukat. Ha repülnek, akkor meg olyan marha messze vannak, hogy nagy teleobjektívet kell, kellene használni. Örök probléma, hogy egy teleobjektív sosem elég nagy, mindig kellene egy kicsit nagyobb. A gyorsan mozgó gépeket rövid záridővel kellene lefotózni, viszont akkor a légcsavaros gépek propellere nem mosódik el, az meg olyan valószínűtlenül hat egy képen. Ha a záridő hosszabb akkor meg a kép könnyen bemozdulhat és életlen lesz. A fénymérésről már nem is beszélve, a nagy ég felület, csodálatosan becsapja a fénymérőt. Mindent összevetve, nagyon összetett, komplex feladat. Szerencsére a repülők csodálatos szerkezetek, mindig kínálnak valami érdekességet számunkra.

Az egész rendezvény családiasra sikerült. Nem volt nagy csinnadratta, szolid méretű AirShowt kerekítettek ki a szervezők. A lebonyolítás parádés volt, minden téren gördülékenyem mentek a dolgok. Mérete ellenére azért akadt néhány érdekes repcsi. Nagy örömömre repültek világháborús, propelleres harci repülők. A P51 Mustang króm borítása csodálatosan csillogott a napfényben, talán a legszebb formájú légcsavaros vadászgép amit valaha építettek.

Külön örültem egy orosz masinának. A Jak-3U csillagmotorjának olyan mélyről jövő, rotyogós hangja van amit egy egész vaddisznó csorda sem tudna reprodukálni. Olyan oroszos... Garantált libabőőőr.

Mintha azt tanították volna, hogy "Soha ne fotózz nappal szembe"... marhaság... Ki tilthatja meg, hogy kiégessem a szenzort a gépemből. :-)

Az elmaradhatatlan Douglas DC-3. Minden légiparádé résztvevője.

A következő repülő tulajdonképpen ezen a reptéren lakik, itt van kiállítva. Egy Boeing 747-438 Jumbo Jet. Tudom ez nem hangzik túlságosan izgalmasan, hiszen "csak " egy utasszállító gép, viszont a VH-OJA lajstromú Jumbónak mégis különleges története van. 1989 februárjában gurult le a Boeing szalagról Seattle-ben. Ez a gép volt a tizenkettedik a 400as sorozatból. A gépet 1989 augusztus 11.én City of Camberra névre keresztelték, majd szorgalmasan repült több mint 25 évig, 13833 alkalommal a Qantas színei alatt. Összesen 4 094 568 utast szállított, több mint 106 000 órát és közel 85 millió kilométert tett meg, ami 110 Föld-Hold oda-vissza távolság. Impozáns számadatok, de a gép érdekessége mégis az első és az utolsó repülésében rejlik. 1989 augusztus 16.-17.-én megugrott egy könnyed London - Sydney utat leszállás nélkül. A 18001 km-es távot 20 óra 9 perc 5 másodperc alatt trappolta le (marha unalmas lehetett). A gépet Londonban 183.5 tonna, valami különleges naftával csurig töltötték és még a kifutópálya végére is kitolták, hogy addig se fogyasszon.  5 pilóta, 2 légiutas kísérő és mindösszesen 16 utas tartózkodott a 19 óra 52 percesre tervezett utazás alatt a fedélzeten. Míg az első repülése hosszútávú rekord lett, addig az utolsó repülése a legrövidebb repülés lett amit ez a típus teljesített. Az utolsó útja Sydneyből Illawara repülőterére mindösszesen 12 percig tartott 2015. március 8.-án. Illawara repterének a hosszabbik kifutópályája is igen rövidke, 1800 méter, ennél még a debreceni reptér betonja is hosszabb a maga 2500 méterével. Az utolsó repülés személyzete 25 órát töltött szimulátorban, hogy felkészüljenek erre az igen szűkös leszállásra. A gépet kikönnyítették amennyire csak lehet és a keréknyomást igen alacsonyra állították, hogy nagyobb legyen a tapadás. Gond nélkül letették ezt az óriási dögöt. Azóta ezen a reptéren van kiállítva. Nekem kicsit fájt, hogy a négy hajtóműből hármat leszereltek mert pótalkatrésznek használják a még repülő típusokhoz. Kicsit szárnyaszegett volt, de jó volt látni ezt a csodálatos masinát.

Persze a sugárhajtású gépek is parádéztak. A nap sztárja az Ausztrál légierő (RAAF) F-18-as vadászgépe volt. Alattomos módon besunnyogott a kertek alatt, alacsonyan, pokoli sebességgel. Senki nem számított rá, igen hatásvadász bemutatkozás volt. Bukfencezett kettőt, majd hazarepült. 

üdv

csl

Az ezen a blogon megjelenő képek, zenei szerzemények szerzői jogvédelem alatt állnak, felhasználásuk előtt az alkotó előzetes hozzájárulása szükséges.