CSL PHOTOGRAPHY

CSL PHOTOGRAPHY

Kacagó János

2016. július 16. - csl.photography

A pelikános bejegyzésben említettem, hogy van még ötletem madarakkal kapcsolatban. Hát itt van a következő. A Kukabura (Kookaburra) vagy magyarul Kacagójancsi a kontinens egyik jelképe. Mindenhol megtalálható, nagyon jellegzetes hangjuk van. Engem speciál nem kacagásra emlékeztet, szerintem olyan a hangjuk, mint amikor a majmok rikácsolnak az őserdőben. Mindenesetre nagyon mókás hallgatni a mondandójukat. Meglehetősen nagy madár,  így ránézésre fél méter lehet egy felnőtt egyed, és olyan fél kilót nyomhat. Nagy buci fejük van és szinte nincs nyakuk, vagy legalább is nagyon rövid. Tök vicces mikor forgatja a fejét. Jó nagy csőre van. Hasznos madár, mert megeszi a pókokat, kártevő rovarokat, sőt kisebb rágcsálókat is leteper, de mondták, hogy a mérges kígyóktól sem riad vissza. Egyből ráugrottam a témára és a neten találtam, hogy elkapja a kígyó fejét, felrepül vele jó magasra, majd leejti. Addig csinálja, míg szerencsétlen csúszómászója szörnyet nem hal. Okos...  A kisebb emlősöket meg jó erősen megfogja a csőrével és kőnek ütögeti. Kicsit kegyetlennek tűnik, de mindenképpen hatásos módja a kivégzésnek. Nem agresszív madarak, a kezedből képesek enni. Békés jószágok.

Nagyon bírom a madarakat. Annyira béna, ahogy a földön két lábon billegnek össze-vissza. Hát ahogy a pelikán a földön közlekedik az teljesen komolytalan. A levegőben viszont kecsesek, gyönyörűek, tiszteletet parancsoló ügyességgel siklanak. A pelikán is olyan szép a levegőben, mondjuk szép az mindenhol.

Kollégáim teljes rezignáltsággal tűrik, hogy néha megáll a világ, mert CSL fotóz. Ha nem tetszik nekik az sem tud nagyon felzaklatni, ki tilthatja meg, hogy kattogjak egy kicsit. Így történt ez pont a minap is. Egy igen előkelő negyedben dolgoztam Byron-nal, mikor a mellettünk levő kis kerítésre leszállt János, merthogy elneveztem a modellünket, mégsem említhetem úgy, hogy madááár. Mivel jó cimboraságba kerültünk ezért a Jánosból Jancsi lett. Tudom, tudom nem túl kreatív, de bocsássátok meg nekem az ötlettelenségemet. Ez van. A hátizsák, öt tonna cuccal persze a kocsiban, a kocsi meg vagy 500 méterrel feljebb az utca végében parkol. Jól van, ügyes vagy, veregettem meg virtuálisan a saját vállamat, ezt is elszalasztottad, gondoltam. Csináljuk tovább a dolgunkat, de a madár még mindig ott ül, békésen. Szólok Byronnak, hogy elugrok a gépért, mindjárt jövök, hátha megvár Jancsi. Jusain Bolt egy vánszorgó, reumás csiga ahhoz képest, hogy a 2 x 500 métert mennyi idő alatt sprinteltem le. Kissé oxigén hiányos állapotban értem vissza, de megérte, mert Jancsi megvárt. Megvárt és pózolt.

2000-4232.jpg

Feltettem az egyik kedvenc optikámat a 85mm-t, és kattogtam rendületlen. Minden pillanatban fel voltam rá készülve, hogy a zár kattanása elijeszti, de Jancsi teljesen nyugodtan csücsült a babérjain, és még illegette-billegette is magát. Gyorsan optikát cseréltem, hogy egy kicsit más perspektívából is lencse végre tudjam kapni. Ezt is megvárta. Imádtam. A végére még Byron is csatlakozott hozzánk, de bármennyire is kérte nem voltam hajlandó őt fotózni, mikor Jancsit is fotózhatom. Téged látlak minden nap Mate...

2000-4254_1.jpg

Jancsi kis idő múlva megunta és felreppent az üveg korlátra, ami újabb témát kínált számomra. Újabb gyors optika csere után kattogtam tovább. Nagyon boldog voltam, mert tudtam, hogy sikerült néhány igazán jó képet csinálni, ami még az én szigorú (talán kicsit túlságosan is) mércémnek is megfelel.

2000-4268.jpg

A munka elvégzése után ballagunk vissza a kocsihoz, Byron kérdezi, hogy a munkát lefotóztam e? ÖÖÖÖ azt elfelejtettem, hiszen sokkal érdekesebb volt Jancsi. Na jó irány vissza. Mikor visszaérek Jancsi ott ül a korláton és esdeklő tekintettel nézett rám. Láttam a szemében, hogy hiányoztam Neki. Na jó adtam be ismét a derekamat nagy dünnyögve, csináltam még egy pár képet.

2000-4295.jpg

Egy újabb kb. 200 képes sorozattal a gépembe (persze minden kép duplán mentve külön-külön két kártyára a biztonság kedvéért), széles mosollyal az orcámon tértem vissza az irodába. Nem könnyíti meg az életem, hogy minden nap egy dög nehéz hátizsákot hurcolok magammal, de mindenképpen megéri, mert sosem tudhatjuk, hogy mikor jön velünk szembe a téma. Biztos megenne az ideg, ha a lustaságom miatt szalasztanék el valami jó képet. Meg hát, hogy tudnám Nektek megmutatni azt amit itt látok? Tehát minden csakis miattatok van... (na jóó, ez persze nem igaz...) :-)

2000-4320.jpg

üdv

csl

Az ezen a blogon megjelenő képek, zenei szerzemények szerzői jogvédelem alatt állnak, felhasználásuk előtt az alkotó előzetes hozzájárulása szükséges.

A bejegyzés trackback címe:

https://cslphotography.blog.hu/api/trackback/id/tr898871552

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása