Nagy álmom teljesült, láttam bálnákat. Tavaly év végén véletlenül akadtam bele egy hirdetésbe, ami bálnanézőbe viszi a kedves érdeklődőt. Nagyon megtetszett, már akkor eldöntöttem, ha lehetőségem nyílik rá, kipróbálom. Leírom néhány mondatban, miről is van szó. A bálnák olyan állatok, amiket nem igazán lehet állatkertben megnézni. Méretüknél fogva elég nehéz lenne beszuszakolni őket egy akváriumba. Legalábbis jó nagy akvárium kellene és valószínűleg, abban az extra nagy lavórban is csak Y-ba tudna megfordulni szerencsétlen ámbráscetje. Egyetlen hely ahol találkozhatunk velük, az a nyílt óceán. Minden évben ezrével vonulnak a bálnák Ausztrália keleti és nyugati partja mentén. A nyári időszakban ezek az emlősök a hidegebb déli sark környéki vizekben táplálkoznak ezerrel, mert egész úton északnak, az ott felhalmozott zsírkészleteikből élnek. Egy évben akár 25000 km-t is barangolhatnak. Hát ezek sem tartoznak az otthonülő típus kategóriába.  Májustól augusztusig vonulnak egészen a trópusi tengerekig, hogy ott szaporodjanak, majd gyíí vissza. Az eszetlen bálnavadászat majdnem teljesen kiirtotta a teljes populációt, mintegy 90%al csökkent a hosszúszárnyú bálnaállomány. Manapság az állomány növekszik, hiszen 1966-tól bálnamoratórium tiltja a vadászatukat. Nagyon sokféle bálna van, amiket mi láttunk azt magyarul két néven említjük. Hosszúszárnyú vagy púpos bálna. Mind a két név meglehetősen találó, mivel az állatnak nagyon hosszú úszója van (elérheti az 5m-t is... gondolj bele... hosszabb mint a kocsid, és ez csak egy uszonya...), és mikor a víz alá bukik, a hátát púposra görbíti, így merül a mélybe. Most leírhatom ide, hogy akár a 15m-es testhosszt is elérhetik, de elolvasod és nyugtázod..., viszont a saját szemmel látni, hogy mekkora dögök ezek valójában, na az fenomenális. 

A neten rengeteg társaság szolgáltatásai közül lehet válogatni. Kishajó, nagyhajó, rövid, hosszú, kaland stb. Az árak is igen sokszínűek, mindenki válogathat kedvére. A gyerek miatt én olyan társaságot kerestem, amelyik nagy hajóval operál, de legyen nyitott, ne egy üvegablak mögül nézzük már az előadást. Nem ez volt a legolcsóbb, de biztosra akartam menni. A jegyeket online foglaltam, persze elgépeltem az e-mail címem, így a visszaigazoló levelet nem kaptam meg, de a beszállásnál természetesen ott voltunk az utas listán, így nem volt semmi gond. A jegyeket minden esetben érdemes online megvenni, 10-20 % kedvezményre lehet számítani. Nem csalódtam, gyönyörű, három szintes katamarán volt a jármű, csilli-villi, minden kényelemmel felszerelt, vadi új ladik. A legfelső fedélzet teljesen nyitott, korláttal körülvett, szőnyeggel!!! borított volt. Megkockáztatom, hogy ezt a hajót direkt ilyen célra építették. A személyzet persze tetőtől talpig egyenruhában, mosolygósan várta az utasokat. A Darling Harbour-ból indult a kaland. Már a hajó tetején voltunk, mikor a gyerkőcöm lekiabált, hogy „Jaj Anya, olyan izgatott vagyok, megyünk bálnára vadászni!”. Még jó, hogy senki nem vette észre a pulcsi alá elrejtett szigonypuskáinkat. Az út a nyílt óceánra, városnézős, sétahajókázós volt, keresztül az öböl nyugodt vizén, semmi komoly. Mikor kiértünk a nyílt vízre olyan hullámok fogadtak, hogy a nagy dög hajónk csak úgy táncolt a hullámok taraján. Persze fülig érő mosollyal fogadtuk az ingyen hullámvasutat. Néhány kilométerre távolodtunk csak el az öböltől. Szerencsénkre a szél és a hullámok is csendesedtek. A hajó megállt, és mi vártuk a bálnákat. Hiszed vagy sem, pár perc múlva jöttek. Mikor megláttam az első jószágot teljesen idegállapotba kerültem. Gyermekem előttem állt, kapaszkodott a korlátba. Izgalmamban odaszóltam neki… Húúúúúú ez qva jo… Mivel nem szoktam csúnyán beszélni, döbbent arckifejezéssel nézett rám vissza, majd ezt mondta: Szerintem is qva jó, de apa nem mondunk ilyet, mert ez csúnya… Ééén kérek elnézést. Ő is nagyon élvezte, mikor egy-egy állat feljött levegőt venni, hangos visítással adta a többi utas tudtára, hogy bizony esemény van, tessék figyelni, ha eddig nem tették volna. A bálnák nagyon  kíváncsi teremtmények, ezért sem volt “nehéz” őket levadászni. Érdeklődve úszkáltak a hajó mellett, levegőt vettek, majd eltűntek a mélybe. Tizenperc múlva ismét feljöttek a felszínre az éltető oxigénért, majd ismét alábuktak, és ez így ment két órán keresztül.

Az első kép biztos bekerül az örök kedvenceim közé. A végtelen óceánból kidugja a nóziját (a nózija nagyobb mint egy panellakás konyhája, hűtőstől, tűzhelyestől) ez a csodálatos teremtmény.

Mi sem természetesebb, hogy erre a fotózásra is felkészültem, kutakodtam, hogy milyen beállításokat használjak, nem akartam elmulasztani a remek pillanatokat. Persze rá kellett jönnöm, hogy megint nem rendelkezek a feladat megoldásához tökéletes technika parkkal, de velem nem tolnak ki, megoldom abból, amim van. Mindig a nagylátószögű optika miatt rííí a szám, hát most egy óóóriási teleobjektívről álmodoztam. Mivel az állatok messze lesznek a hajótól ezért van szükség a nagy telére. Szerencsémre, volt pillanat mikor közel úszkáltak, így részben ez a probléma megoldást nyert. Egy elég régi, még a filmes gépekhez tervezett teleobjektívem van, ami egész jól rajzol, de most bizony kijöttek a hiányosságai. Nagyon szélsőséges fényviszonyokkal találkoztam kint az óceánon.  Vagy nagyon sötét valami, mint például az óceán, vagy nagyon világos, mint az ég. Közte meg semmi. Na ezt exponáld ki helyesen. Próbáltam a témámat, a bálnákat jó beállításokkal rögzíteni, de a vizes testükön megcsillanó napfény nagyban megnehezítette megtalálni a megfelelő paramétereket.

A fehér egyensúly belövése sem volt egyszerű, mert minden kék és ez csodásan becsapja a gépünket. Szeretem a képeimet helyesen elkészíteni, hogy az utómunka során minél kevesebbet kelljen bíbelődni a végeredménnyel. Ezt tanultam, és a filmes korszakban illett, helyesen exponálni, nem nagyon lehetett utólag korrigálni.

Mindenképp vissza szeretnék menni, mert nagyon tetszett. Most északnak tartanak, majd ha jönnek vissza az újszülött borjakkal. Kisebb, egyszintes hajót fogok választani, hogy egy kicsit alacsonyabbról tudjak képeket lőni. Ez a mostani túra nem a fotózásról szólt, hanem egy felejthetetlen apa-lánya kaland volt. Míg élek nem feledem, remélem Kismókusnak is maradandó élményt nyújtott.

Remélem, sikerült egy kis ízelítőt adni erről a nagyszerű túráról, legközelebb bemutatom nektek kedves barátomat Jancsit.

üdv

csl

Az ezen a blogon megjelenő képek, zenei szerzemények szerzői jogvédelem alatt állnak, felhasználásuk előtt az alkotó előzetes hozzájárulása szükséges.