Az életem már-már az elviselhetetlenség peremvidékére sodródott a nagylátószögű optika hiánya miatt. Na jó ez egyáltalán nem igaz. :-) Végre beszereztem egy nagyot látó üveget. Megint kompromisszumot kellett kötnöm, mert az eredeti tervemhez maxi sok gubára lett volna szükségem.  Úgy gondoltam, hogy felelőtlenség lenne részemről, ha a jelen financiális életünket egy könnyed 1000 dolláros számlával megterhelném, ezért alternatív megoldást kerestem. Komoly piackutatás következett, (hisz ismertek) nem akartam vakon beleugrani egy ismeretlen optikába. A választásommal tökéletesen meg vagyok elégedve, mert minden téren fényévekkel felülmúlta az elvárásaimat a kiszemelt objektív. Nem Nikon gyári optikát vettem, hanem a japán Tokina cég 12-24mm-es nagylátószögű szerkezete került a fényképező gépem elejére. Nagy a mosoly az orcámon, mert tűéles és nagyon szépen teszi a dolgát, azonkívül olyan a felépítése, mint egy tank, fém és üveg nem holmi olcsó műanyag. Optikai aberrációktól nem teljesen mentes, viszont ezeket a hibákat könnyedén lehet korrigálni az utómunka során. Ami számomra a legfontosabb, az az, hogy olyan kemény éles rajza van amilyet én szeretek. Használtan vettem, egy első ránézésre teljesen bolond embertől, akivel kb. fél órát dumáltam, és a végére meggyőződtem arról, hogy nem hagyott cserben az ítélőképességem, mert teljesen bolond. A végén az üzlet megköttetett, a gyári Nikon optika árának töredékéért. Most már nem lehet okom panaszra, mert az optikai palettám tökéletesen lefed mindent, 12mm-től egészen 300mm-ig mindenem van a táskában. (5 tonna a hátizsákom mindennel megpakolva... neeem baaaj.... cipeld hülye ha megvetted...) Azt azért nem ígérem, hogy ezután már nem akarok venni valami új cuccot, hiszen mindig van hova tovább lépni. Oldalakon keresztül tudnám sorolni mivel tudnám színesíteni a repertoárt... :-) Már van is ötletem, de ezt egyenlőre fedje jótékony homály.

Az égiek nem voltak hozzám kegyesek, mert olyan semmitmondó időjárás volt (magyarosan mondva fosidő) az ezt követő hetekben, hogy nem tudtam értékelhetőnek minősíthető képet csinálni. Aztán csak kisütött a nap így tudtam végre lőni pár képet. Írtam, hogy a nagylátószögű optika hiányában panoráma képeket csináltam. Valójában a nagylátószög nem fogja kiváltani a panoráma készítési késztetésemet, mert egy teljesen más perspektívát kínál. Az első teszt helyszín csak itt az utcánk végében elterülő Belmoral Beach volt, nagyon szép, kristálytiszta napos idő volt, szép kövér bari felhőkkel.

Az első kép egy szimpla felvétel az új optikával. Jó nagyot lát mi?

Ez a kép már panoráma, nem lehet megállni... Négy kép, van összefűzve, kettő alul, kettő felül.

A második helyszínt Beauty Point-nak nevezik, mindenki eldönti magának miért is kaphatta ez a hely az említett nevet. Munka után voltan, naplementében. A kedvenc napszakom, mert olyan szépek a narancs színek a mély kék árnyalatokkal. Mindig nagyon élvezetes naplementében fotózni, mert minden pillanatban változnak a fényviszonyok és ez újabb és újabb ötleteket szül. 

Na jó azért a kedvenc 35mm-es optika is előkerült, mondanom sem kell ugye, hogy panoráma felvételek ezek is.

A végére jöjjön egy egyszerű pálmafa. Tudom semmi extra nincs ebben a fában, de nekem nagyon megtetszett. Pálmafa 12mm-es optikán keresztül.

üdv

csl

Az ezen a blogon megjelenő képek, zenei szerzemények szerzői jogvédelem alatt állnak, felhasználásuk előtt az alkotó előzetes hozzájárulása szükséges.