A Darling Harbour az első helyek egyike, amit a turisták felkeresnek itt Sydneyben. Van itt minden, ami csak kell a népnek, okosan kialakítva, hogy az ideérkező látogató biztos, hogy jó sok pénzt költsön el. Nem mindig volt ez így. Egykoron mint a neve is mutatja kikötőként funkcionált. Apropó a neve. Eredetileg Long Cove-nak nevezték, majd Sir Ralph Darling aki 1825 és 1831 között NSW kormányzója volt, 1826-ban saját maga után átkeresztelte a helyet Darling Harbour-nek. Nem mondanám szerénynek, de mindenképp csodálatosan hatékony megoldás, hogy bekerüljünk a halhatatlanság nagykönyvébe. Mint már említettem, a terület eredetileg Sydney kereskedelmi kikötőjének része volt, de a 80-as évek közepétől kezdve - folyamatosan és nem utolsó sorban tudatosan - átalakították szórakoztató negyeddé. Itt tényleg minden megvan, amire a szórakozni vágyó lakosság vagy a turisták vágynak. Egy kupacban megtalálható a Sydney Zoo, ami egy kis mini állatkert, a Sydney Aquarium (még nem láttam, de biztos csodálatos), a Madame Tussaud Sydney, egy tengerészeti múzeum, Hard Rock Cafe, és természetesen kismillió étterem, kávézó, fagyizó, pizzéria stb... Nekem nagyon bejött a hely, mert szuper jól vegyítették a régit a modernnel. A kis öböl közepén "átível" egy 369 m hosszú, Mátyás korabeli, (na jó annyira azéé nem öreg, Mátyás korában Sydney még nem is létezett) széles, régi fa-acél híd, amit szépen felújítottak, avagy megőriztek eredeti állapotában. A hidat 1852-ben adták át. Érdekessége, hogy egyike a legöregebb elektromosan elfordítható hidaknak az egész világon. A híd nem a klasszikus "felhajló" nyitó mechanikával rendelkezik, hanem a közepén egyszerűen elfordul horizontálisan. Húú ezt most már én sem értem, hogy most mit is csinál ez a szerencsétlen híd, de higgyétek el nekem hogy szuperál, rendesen működik.
A hidat már csak a gyalogosok használhatják, ez is a Darling Harbour attrakció része. Ha hihetünk az internetnek, (má miért ne hinnénk, hisz Google a barátom, Wiki a barátnőm és ők mindig igazat mondanak...) évente több, mint 5 millióan masíroznak át rajta. Én idén már háromszor megtettem, tehát a fejadagomat teljesítettem.
Ha úgy tartja a kedves vendég kedve, természetesen jöhet a saját hajójával is, azt, hogy mennyibe kerül egy "parkoló" hely a ladiknak szerintem fedje jótékony homály. Gondolom Széchenyi apánk egy éves jövedelme sovánka lenne a költségek fedezésére.
Rengeteg étterem is található itt, természetesen a méreg drágától az alacsonyabb árfekvésűig. Mi is kipróbáltunk egyet, nagyon különleges volt. Ahogy az asztalunkhoz kísért a nagyon kedves pincér, egyből hozta a gyereknek a kifestőt, zsírkrétát, hiszen tudják, hogy a gyerkőcök nem a türelmükről híresek. Az étel is fincsi volt, az egész hely nagyon pazar élményt nyújtott, pedig nem volt semmi csinnadratta. Magától érthető, hogy Angus marha steak-et ettem, jó 3 centi vastag volt, közepesen átsütve... nyami... Jobbik felem tenger gyümölcse spagettivel próbált túlélni, csak a tányérról lelógó fél rák páncéljának felnyitása okozott némi fejtörést Neki, pedig mindenféle kínzóeszköznek beillő szerszámmal felszerelte a pincér. A számla végösszege sem okozott hátsófali szívinfarktust, nagyon jó élmény volt.
Na a végére fényképezzünk is egy kicsit. A képek készítésénél az időjárás megint a segítőm volt, hiszen a kicsit borongós ég csodás hátteret varázsolt a képeimre. A következő kép az egyik kedvencem. Igen ez megüti az értékelhetőnek minősíthető kategóriát, még az én szigorú mércém alapján is. Természetesen panoráma, 35mm-es optika, a régi jól bevált recept. Ezt a hét képes sorozatot még kézből nyomtam, mert akkor még nem volt meg az állvány. A kész végtermék 11975 x 5665 pixel ami 67.8 megapixelnek felel meg. Egyszer már hangot adtam neki, hogy egy jó képet nem a mérete tesz naggyá, jelen esetben azonban másról van szó. Mivel óriási a pixel szám ezért egész jól lehet majd nagyítani, akár 1 méteres képet is lehet belőle csinálni. A másik dolog amit megemlítenék az a színvilága a képnek. Mikor készítettem elő a képet, hogy beillesszem a blogra (2000 pixelre visszaméretezem a hosszabbik oldalt, hogy könnyebben lehessen kezelni), gondoltam megnézem megint a sárga arányát, mert mintha egy kicsit túlreagáltam volna az utófeldolgozás során. Már nem emlékeztem rá, de jelentem, nincs a sárgán erősítve, ezt rögzítette a kamera. Egy kicsit még vissza is vettem a színhőmérsékletet, hogy a kékek jobban érvényesüljenek a felvételen. Remélem egyszer egy nappali falán végzi ez a kép, szépen kinagyítva.
üdv
csl
Az ezen a blogon megjelenő képek, zenei szerzemények szerzői jogvédelem alatt állnak, felhasználásuk előtt az alkotó előzetes hozzájárulása szükséges.
