Nem vagyok egy tapasztalt tájkép fotós, és hogy őszinte legyek, nem is igazán érdekelt eddig ez a téma. Ott álltam Maroubra Beach homokos partján és az igazat megvallva azt sem tudtam, hogy is kezdjek hozzá. A megfelelő felszerelésem sincs meg, egy állvány és egy jó minőségű (vagy bármilyen) nagylátószögű optika azért hasznos lenne a jó kép elkészítése érdekében. Hát nekem egyik sincs (remélem most azért sajnáltok egy kicsit). Kifogásokat mindenki tud találni, engem a megoldások érdekelnek. Elkezdtem főzni azzal, amim van. Az esetek többségében egy 18-200 mm-es utazó optikát használok, aminek a képalkotási tulajdonságai átlagosak, viszont nagyon kényelmes használni, hiszen egy optikával szinte mindent meg lehet oldani. Egy tűéles, részletgazdag kép elkészítéséhez bizony nem a legmegfelelőbb választás ez az optika. A másik objektív ami mindig a táskámban lapul egy 35mm-es fix alapoptika. Élessége, részletgazdagsága ragyogó, viszont a látószöge eléggé szűk, tájkép fotózáshoz. Legyen tehát panoráma... ööö... panorámakép készítéséhez kéne egy állvány... ööö... nincs állványom... sebaj lövöm kézből. Sógorom szerint beton biztos kezem van, nem lehet probléma (nem is volt).

Ha valaki nem tudná annak leírom, hogy mit is jelent ez panoráma pontosan. A 35mm-es optika az én fényképezőgépemen (DX) alap optikának számít. Mivel ez nem túl nagy látószög, ezért több egymás melletti képet kell készíteni, hogy a kívánt látószöget megkapjuk. Állványra tesszük a fényképezőgépet és úgy készítjük el az egymás melletti képeket, hogy legalább 25-30%-os átfedés legyen a felvételek között, majd utómunkával a képeket összeillesztjük, így  egy szélesebb képfelület a végeredmény. Nagyon sokféle illesztési megoldás van, az utómunka igen összetett és hosszadalmas folyamat.

Jött a vihar az óceán felől. Nagyon jól nézett ki a viharos ég alja. Ausztráliában olyan felhőket látok, amilyenekhez eddig még nem volt szerencsém. Gyanítom az óceán közelsége produkálja ezeket a csodálatosan félelmetes égi kreálmányokat. A nap épp készült lebukni a város mögé, aranysárgára színezve a nyugati horizontot. Teljesen megfertőzött ez a panoráma kép készítés. Nagyon megszerettem, előszeretettel alkalmazom azóta szüntelen. Jó sok utómunkát igényel, de a végeredmény magáért beszél. Statikus téma esetén mint például egy hegy (ugye az nem nagyon mozog) a kivitelezés nem nagy kaland. Egy folyamatosan mozgó közeget, mint a hullámzó óceánt panorámába fotózni viszont nagyon nem egyszerű. Az a probléma, hogy a képek közötti átfedések nem lesznek azonosak, hiszen a víz mindig máshogyan hullámzik. Nagyon kell figyelni arra, hogy lehetőleg a képek mindig ugyanolyan hullám fázisban készüljenek. Naplemente esetében ez azért sem egyszerű, mert a fényviszonyok nagyon gyorsan változnak és a képeket lehetőleg azonos beállítással kellene fotózni. Nagyon jó móka volt, rettenetesen élveztem. Természetesen nem csak panoráma képeket készítettem.

Gyanítom feltűnő, hogy ilyen rossz időben mit keresnek strandolók a parton, szörfösök a vízben. Jelentem ezek állandóan szörföznek... esik egy kicsit, vagy nagyon...ugyan már nem lehet probléma, hiszen a vízben már amúgy is vizesek, akkor meg miért ne.

üdv

csl

Az ezen a blogon megjelenő képek, zenei szerzemények szerzői jogvédelem alatt állnak, felhasználásuk előtt az alkotó előzetes hozzájárulása szükséges.