Mielőtt elutaztunk Ausztráliába vettem egy új masinát. Hát azt gondolom senki nem hitte, hogy egy "régi" géppel fogok nekivágni egy ilyen kalandnak... nemááá... Sikerült nagyon jó áron eladni szeretett Nikon D90-es gépemet, amit akkor vettem mikor a gyerkőc született. Hosszú évekig kiszolgált, de bizony a technológia rohamléptekkel maga mögött hagyta. Az új gép minden tekintetben felülmúlta az elvárásaimat, biztos, hogy megint nem lesz gondom évekig. Na jó ez egyáltalán nem biztos ismerve magamat. Az új gépet csak ki kellene próbálni élesben alapon, sógorommal, Petivel egy kis fotós túrát tartottunk Budapesten. Petinek remek szeme van, egyedi meglátásai mindig lenyűgöztek, csodálatos világot tud elénk tárni és kifejezetten ügyesen bánik az utómunka kínálta lehetőségekkel. Csodás türelme van egy-egy képpel apró részletével hosszú órákat elbíbelődni. Nekem az épület és város fotói tetszenek a legjobban, mesteri szintre tökéletesítette a tudását. Ajánlom mindenki figyelmébe a honlapját és az 500px oldalát.
http://www.dewollfephotography.com/
Az, hogy Petit megfertőzte a fotográfia egy kicsit az én bűnöm is. Sosem felejtem az a délutánt a Nagyerdőn, mikor elsőnek a kezébe nyomtam a gépemet. Az a gyermeteg mosoly mindent elárult és örökre a retinámra égett. Remélem az efféle bűneim a végelszámolásnál azért megbocsájtást nyernek. Visszatérve a kis túránkhoz, jó nagyot sétáltunk, lejártuk a lábunkat. Nagyon sok képet készítettünk, nekem 2 kedvencem van. Az első tudom kicsit elcsépelt, mert mindenki akit egy kicsit is érdekel a fotózás Magyarországon már megcsinálta. Kis országunk parlamentje, megkockáztatom a legimpozánsabb épületek egyike amit valaha láttam. Monumentálisan robosztus, ugyanakkor csinosan törékeny. A képet a túlsó partról készítettem. Mivel már akkor sem volt nagylátószögű optikám, gondolom senki nem találná ki milyen fortélyhoz folyamodtam. Persze a 35mm-es üveg került fel a vázra és két álló képet készítettem olyan 25-30%os átfedéssel. Peti kis olcsó állványa mint már olyan sokszor most is igen jó szolgálatot tett. A képeket hat-hat másodperces expozícióval rögzítettem, így szépen kisimult a vízfelület az épület előtt. Az utómunkánál próbálkoztam az eredeti sárgás megvilágítását meghagyni, de a végén mégis a fekete-fehér verziónál maradtam. Nagyon szeretem a fekete-fehér képeket, mert valahogy a részletek markánsabban kirajzolódnak számomra, a színek nem vonják el a figyelmemet. Gyakorlatilag ez volt az első kép amit az új géppel csináltam. Tökéletesen meg voltam és azóta is meg vagyok elégedve a minőségével.
A másik kép készítésénél egy optika is frissen debütált. Egy közzel 30éves 85mm-es optika. Szuper éles, kicsi, könnyű csodás darab, nagyon szeretem. A lánchíd egyik oroszlánja lett lencsevégre kapva. Tudom tudom ezt már mindenki lefotózta, nekem csak most jött el ez a pillanat az életemben. Na ezt már kézből csináltam, nehogy azt gondolja bárki is, hogy ilyen könnyen elcsábulok holmi fotós állvány irányába... ööö..., vagyis pontosabban fogalmazva akkor még nem tudtam, hogy mennyire könnyen fogok elcsábulni... mert hogy bizony bizony megroppantam a súlyos nyomás alatt és beszereztem egy állványt. A minap érkezett meg ebay országból. Nagy a boldogság a hétvégén gyorsan ki is próbálom.
Most már nem panaszkodhatok, hogy nincs állványom... viszont a nagylátószögű optika hiánya miatt azért vigasztaló szavakat szívesen fogadok. :-)
üdv
csl
Az ezen a blogon megjelenő képek, zenei szerzemények szerzői jogvédelem alatt állnak, felhasználásuk előtt az alkotó előzetes hozzájárulása szükséges.
