Az élet néha furcsa tréfát tud űzni szegény fotográfussal. Ugyanaz történt velem az új lakhelyünk melletti partszakaszon, mint Maroubrán. Sehogy sem sikerült elfogadható képet készítenem. Bárhonnan próbáltam értékelhető pozíciót találni, teljes reménytelennek tűnt. Mint mindenhez az életünkben ehhez is idő kellett... sok-sok idő...
Ez a part teljesen más, mint Maroubra Beach, mert egy csendes öbölben helyezkedik el. Az óceán ereje megtörik mire eléri a partot. Nem is lehet látni egyetlen szörföst sem, viszont tele az öböl kisebb-nagyobb vitorlásokkal, motorcsónakokkal. Az öböl közepén egy kis mini félsziget terül el. A félszigetet Rocky Point Island-nak hívják. A kettéosztott öböl északi részét Edwards Beach-nek, míg a délit Balmoral Beach-nek nevezik. A félig meddig kis szigetet egy nagyon jópofa kis híd köti össze a parttal. Egy másik érdekes építmény a parton egy pavilon, ahol szinte minden hétvégén rendeznek esküvőket, koncerteket mindenféle rendezvényeket. Az Edwards Beachen egy 1929-ben mediterrán stílusban épület kis étterem, kávézó található, ami persze mindig dugig van emberekkel. A félsziget érdekessége, hogy egy régi, 1935-ben épített cápaháló kifeszítésére használt pillér maradványait lehet megtalálni a sziklás magaspart hegyében. Hogy miért szerelték le a hálót 2008-ban azt nem tudni, gondolom már nincs annyi cápa mint korábban, vagy a cápák már a többi parton jóllaknak a szörfösökkel. Ez a part is állandóan tele van emberekkel. A déli résznél egy patkó alakú stéget alakítottak ki, ami sok mindenkinek nyújt szórakozási lehetőséget. A stég körbe van véve hálóval, nagyobb halak nem tudnak beúszni, nyugodtan tudnak a gyerekek fürdőzni, ugrálni a vízbe. A stég külső pereme a pecásoké, mindenféle sporthorgászt lehet találni. Láttam olyan pecást akinél olyan felszerelés volt, hogy azzal gyanítom egy bálnát is ki lehetne fogni... na jó egy kisebbet... A horgászokat egy tábla segíti, hogy melyik halból mennyit lehet kifogni és mekkora mérettől lehet hazavinni. A személyes kedvencem a tábla alsó szeglete ahol a védett fajok vannak felsorolva, ezekből nem lehet hazavinni. Ilyen például a Nagy Fehér Cápa. Ha már kifogtad, ugyan engedd már vissza, de csak miután egy csókot nyomtál a homlokára. A stég végében étterem, játszótér, wc, grill található, minden ugyanúgy mint Maroubrán. Az emberek persze itt is sportolnak rendületlenül. Van egy jóga oktató csajszi aki szinte minden hétvégén a part füves részen tekergeti felismerhetetlen pózokba a tanítványai végtagjait. Sokan kocognak, bringáznak vagy egyszerűen csak pihennek a parton. Sok emberen látható, hogy munka után mielőtt hazamegy leugrik a partra kicsit lazítani.
Az általam értékelhetőnek minősíthető kép (az utolsó) elkészítésében természetesen a rossz idő sietett a segítségemre. Hát persze, hogy panoráma képeket csinálok amikor jön a vihar. A felszerelés ugyanaz, mivel nem volt állványom (azóta sincs), ezt is kénytelen voltam kézből lőni. A vihar jött, én kattogtam, azután iszkiri haza, nehogy bőrig ázzak.
A következő panoráma a kedvencem, erre a képre vártam olyan sokat, talán megérte.
A lehető legjobb méretben való megtekintéshez a képre kell kattintani.
üdv
csl
Az ezen a blogon megjelenő képek, zenei szerzemények szerzői jogvédelem alatt állnak, felhasználásuk előtt az alkotó előzetes hozzájárulása szükséges.
