Azon a bizonyos esős januári reggelen az utunk Maroubra Beach-re vezetett. Az óceántól 5 perc sétára béreltünk egy kis lakást. Maroubra Beach a város kelti részén, az úgynevezett Eastern Suburbs-ben található, annak is a déli szegletében. Hosszú elnyúlt kifli alakú partszakasz. Alakja és elhelyezkedése miatt a szörfösök paradicsoma. Az óceán felől folyamatosan fúj a szél, csodálatos hullámokat korbácsolva a part teljes hosszában. Majd 1km hosszú partja tökéletesen sima, finom homokos, csak az északi  és a déli részénél sziklás. Ez a part az év minden napján, a nap minden szakában csodálatos hullámokkal kényezteti a sportolni vágyókat. Az Ausztrálok alapvetően nagyon sportosak. Mindenki sportol, mozog valamit, korra, nemre, hovatartozásra függetlenül. Már az egészen kicsi gyerekek is hasalnak a kisméretű szörf deszkán, próbálgatják betörni a hullámokat. A lányok nagyon csinosak, a fiúk bosszantóan jól néznek ki. Mindenki megtalálja a kedvére való látványosságot a parton.

A part mentén természetesen kávéház, szörf klub, nyilvános wc, gyerekeknek hiper-szuper játszótér, közgrill található. Semmi nincs megrongálva, összetörve, ellopva. Vigyáznak a környezetükre az emberek. A közgrill gázpalackról működik, ami ha kifogy természetesen a város cseréli. Mindenki tisztán hagyja ott maga után, ebben a tekintetben sokat tanulhatnánk az Ozzyktól.

Sokáig nem találtam fogást ezen a parton. Nem igazán sikerült elfogadható képet csinálni, így próbáltam a részletekre és a  szörfösökre koncentrálni. Az északi sziklás résznél igyekeztem jó szögből elcsípni egy-egy érdekes mozdulatot.

A sziklás partszakasz kimeríthetetlen fotós szempontból (is). Semmi mást nem kell tenni, csak leülni egy szikla tetejére és csendben maradni, mozdulatlanul várni. Pár perc türelmes várakozás után a környezet életre kel, megmozdul. Nagyon sok a rák a körömnyi méretűtől a jól meghízott tenyérnyi példányokig.

Meglepő módon a legnagyobb kihívást az állandó finom vízpermet okozta, amit folyamatosan kellett törölgetni az optikáról. Azt, hogy egy-egy kép elkészítése miatt milyen sziklákra kellett felmászni azt nem részletezem, mert az anyukám szívrohamot kap. :-)

A rossz idő meghozta a várva várt inspirációt. Az óceán felől vihar közeledett, a nap kezdett lebukni a város mögé... mi kell még...

üdv

csl

Az ezen a blogon megjelenő képek, zenei szerzemények szerzői jogvédelem alatt állnak, felhasználásuk előtt az alkotó előzetes hozzájárulása szükséges.