Ez a mostani bejegyzés egy kicsit eltérő lesz az előzőektől, hiszen nem az Ausztrál kaland lesz a témája, vagy legalább is nem egészen. Egy páran kérdeztétek tőlem, hogy mi a majomnak a története ami olyan sokszor felbukkan körülöttem. Ennek a blog-nak is felkerült a nyitólapjára. Állatok fotózása külön tudomány. Egy kicsit belekóstoltam, de nagyon nem mélyedtem el benne. Állatokat fényképezni a türelmes emberek sportja. Nagyon sok előkészítést, előtanulmányt igényel. Hát én elég türelmesnek érzem magam, de ez még nekem is sok. Azt a néhány állat fotót a sors sodorta elém, nem nagyon tervezgettem (csak egyszer). A házi állatok, vagy az állatkerti, vadasparki jószágok tökéletes alanyok a botcsinálta természet fotósnak, mert szerencsétlenek be vannak zárva, csak oda kell mennünk. A természetes közegükben lencsevégre kapni a kiszemelt prédánkat na az betyáros feladat. Próbáltál már felfotózni (jól) egy galambot? Pedig azok mindenhol ott vannak. Naugye...

A majomról készült felvételt Nyíregyházán kattintottam a vadasparkban (mondom én, hogy botcsinálta). Ez a kép tökéletes iskolapéldája annak, hogy a digitális fotográfia milyen kreatív lehetőségeket ad a felhasználónak. Sokat hallani arról, hogy az átlagemberek mindig fintorognak ha megtudják, hogy egy-egy kép a Photoshop vagy valamilyen képszerkesztő program segítségével lett azzá ami. Sokan azt gondolják, hogy ez csalás. A nők sminkelik magukat, hogy kiemeljék szépségüket, szerintem a fotográfiai utómunka hasonló. Kidomborítjuk az értékes részleteket és megpróbáljuk elkendőzni a hibákat.  Az analóg fotográfia idején is óriási hókusz-pókusz ment a nagyítógép alatt csak ez nem egy köztudott dolog. Akkor is és most is nagyon fontos szerepet töltött, tölt  be az utómunka. A mai technológiai környezetben az utómunka fontossága még nagyobb mértékben megnőtt, mint régebben. Természetesen ott kell lenni és a jó időben a jó beállítások mellett meg kell nyomni az exponáló gombot, viszont a masinánk egy "nyers" adatállományt rögzít amiből nem ártana értelmezhető képet fabrikálni. A telefonunk, a fényképezőgépünk ugyan megteszi ezt helyettünk, hogy milyen eredménnyel az már egy másik kérdés. A kicsit is komolyabb fényképezőpépek képesek teljesen nyers formátumot is rögzíteni, amit utólag kell feldolgozni. A majom esetében is ez történt. Az eredeti kép jelentősen eltér a véglegestől, viszont már akkor és ott abban a pillanatban tudtam, hogy mit akarok megörökíteni.

Ez az eredeti kép.

Ha az eredeti képet megnézzük azt gondolom, hogy egy átlagos állatkerti fotó. Sőt nem is olyan jó kép... Ha jól emlékszem vagy 10 képet kattintottam, mire meglett amit akartam. Arra vártam, hogy tökéletesen szembe nézzen a lencsével a "modellünk". Ez a kép lett a nyerő. Mivel dél körül volt ezért nagyon kemények a fények, a szeménél, orránál nagyon, csúnya árnyékok terpeszkednek. A sötétebb részeket könnyebb világosítani, nem nagyon törődtem vele, a majom pofáját akartam helyesen kiexponálni. Az utómunka során próbáltam színes verziót is csinálni, de a fekete-fehér tökéletes drámaiságot biztosított, így ennél maradtam. A kép másik érdekessége, hogy egy eleve nem túl nagy felbontású fényképezőgéppel készült (12 Megapixel) képből lett kivágva. A végleges kép olyan 5 Megapixel. Mindig jót mosolygok mikor az emberek olyan büszkék a telefonjukba beszuszakolt fufiliárd Megapixeles kamerájukra. Minek is?

Íme a végleges kép:

Eddig egyszer terveztem meg állat fotózást. Miután megérkeztünk Ausztráliába eltökéltem magamat, hogy én bizony szeretnék egy értékelhetőnek minősíthető (olyan szép ez a két szó...) képet csinálni a kedvenc madaramról, a pelikánról. Olyan lehetetlenül buta az a nagy csőr, hogy az már zseniális. Na itt a pelikánok hazájában nem lesz gond... hittem én. Jó sok idő eltelt mire megláttam az első pelikánt. Repült az istenadta vagy 25m magasan. Aztán a Centennial Park-ban láttam egyet, annak meg le volt törve a csőre... a nyomorultja... Kérdezgettem a kollégáimat, hogy hol tudok pelikánt fotózni. Azt válaszolták, hogy mindenhol annyi van mint a szemét. Köszi... hol is? Menjek a halpiacra. Várjál... ott sem volt. Megőrülök... Ugye mondtam, hogy türelmesnek kell lenni. Google a barátunk alapon találtam egy fotót ami a Narrabeen Lagoon-nál készült és a kép hátterében pelikánok voltak. Na oda megyek és jól lefotózom őket. Kb 20km-t kocsikáztam és végül szerencsével jártam. Ugyan csak két madár volt, de azok nagyon nyugodtan úszkáltak közel a parthoz. 300mm-es optika felcsattint, majd egy közzel 300 képből álló sorozattal a tarsolyomban, elégedetten hazamentem, mert tudtam, hogy megvan az az egy kép amit akartam. Az a bizonyos értékelhetőnek minősíthető. Íme a pelikánom amire vágytam:

Van még ötletem a pelikánokkal kapcsolatban, majd azt is meghozza az idő.

Nem voltunk még állatkertbe, pedig szó szerint itt van az utcánk végében a Taronga Zoo. Oda is elmegyünk mindenképpen, hátha sikerül gazdagítani a képgyűjteményt. Voltunk viszont akváriumba. Ugyan csak a kicsi Manly Sea Life Sancturay-ben nem a nagy Sydney Aquariumba, viszont az is nagyon tetszett, imádom a vízalatti vízi világot. Ennek a kis akváriumnak az az érdekessége, hogy beleépítették az óceánba. Ha már itt van miért ne használjuk alapon. Ebbe a kis akváriumba be lehet fizetni cápa merülésre. Nagyon csikarja az oldalamat. A kedvencem a nagy tengeri teknős volt. Hát ööö tényleg nagy... Jó sok levest lehetne belőle főzni.

Nem sok állat fotóm van, jöjjön még egy pár mind Magyarországról. Ezeket a képeket a véletlen sodorta elém, egyiket sem terveztem. A következő kép a tipikus esete, mikor a gazda a vasvillára támaszkodva nem igazán érti, hogy miért fekszik az oldalán egy csávó a tehene előtt a fűben. Na ez a csávó voltam én.

Balatoni kacsa etetés este a lemenő napnál a gyerekkel. Ennek a programnak is elengedhetetlen kelléke volt a fényképező gép, természetesen a 300mm-es teleobjektívvel. Lehet máshogy?

A cicának nincs sztorija. Csak úgy ott volt aranyosan szundikálva.

Lehet az irományomat bátran kommentelni, sőt kérek mindenkit, hogy a véleményével segítse a további agyszüleményeimet. Szóval kritizálni ér, már-már kötelező itt a blogon a hozzászólás szekcióban. kösziiii

üdv

csl

Az ezen a blogon megjelenő képek, zenei szerzemények szerzői jogvédelem alatt állnak, felhasználásuk előtt az alkotó előzetes hozzájárulása szükséges.