CSL PHOTOGRAPHY

Pókica

2017. február 26. - csl.photography

Egy csodálatosan napos, meleg nyári délután kis családommal elmentünk sétálni egy kicsit. Egy olyan kis öbölben császkáltunk, ahol gyermekemmel már korábban jártunk. Első kalandozásunk során találtunk egy korhadt farönköt, amin tisztességes lyuk tátongott. Kisgyerekkel meg is beszéltük, hogy na az ilyen helyekre nem nyúlkálunk be, merthogy nem tudhatjuk, hogy a sötétbe mi, vagy ki rejtőzik. Ugyebár itt Ausztráliába nem nyúlkálunk csak úgy ismeretlen sötét résekbe, egészségre nagymértékben káros, akár halálos kimenetele is lehet egy efféle meggondolatlan húzásnak. Tanulva a múltkori esetből mindenképpen zseblámpával felszerelkezve kellett útra kelnünk, ha már nem nyúlhatunk be, legalább kukkantsunk bele, hogy mi izgalmatos dolgot rejt ez az odú. Kis feleségem teljesen el volt ragadtatva az ötlettől, előre sejtette, hogy ennek nem lesz jó vége. Azt azért óvatosan megjegyezném, hogy én a farönkre sem emlékeztem, nemhogy merre is találhatjuk kalandunk tárgyát. Szerencsére gyermekem kimeríthetetlen elméje pontosan felidézte a múlt eseményeit. Meg is leltük gond nélkül a helyszínt, és láss csodát, kincsre bukkantunk. Találtunk egy döglött pókot. Egy kimúlt Farkas Pók maradványaira bukkantunk az odúnk mélyén. Nem biztos, hogy mindenki kincsnek értékelte volna ezt az igen értékes leletet (valószínűleg feleségem is ezen személyek táborát erősíti), de számunkra (feleségemet leszámítva) felbecsülhetetlen értéket képviselt. Sajnos a potroha már hiányzott, de a feje a torral és a nyolc lába sértetlenül megvolt. A lábaival együtt olyan jó 5 cm nagyságú lehetett, tehát egy nagyon bébi példánnyal volt dolgunk. Ezek a teljesen ártalmatlan jószágok akár tenyérnyi méretre is meg tudnak nőni. Egyből ki kellett piszkálni. Nagy elánnal dolgoztunk a tetem kimentésén, mikor is feleségem közölte, hogy na azt el ne képzeljétek, hogy ezt haza visszük. A végén ő adott egy kis zacskót, hogy abba bele tudjam tenni, de azzal a feltétellel, hogy a kocsiból már tényleg nem vihetem fel a lakásba. Jó... Jó... persze mindenre megesküdtem, hogy ez nem lesz másképp... :-)

Hát akkor fotózzunk egy kicsit. Ha már van egy ilyen tökéletes állapotban megmaradt jó nagy pókom akkor már csak le kellene fotózni, nemdebár? Mi is kell makró fotózáshoz. Kell egy jó gép. Na az megvan. Kellene egy makró optika. Na mondjuk az pont nincs. Kellene egy vagy két vakú, szinkron kioldóval. Hát az sincs. Innen szép győzni alapon, elkezdtem megint azzal főzni, amim van. Egy jó öreg 1979-es 50 mm-es manuális optikával oldottam meg a feladatot. A gépváz és a borotva éles optika közzé 10 cm-nyi manuális közgyűrűt illesztettem, amit ebay országból rendeltem pár dollárért a közelmúltba. (Nagyon leegyszerűsítve, a közgyűrű a gép és a tárgy közötti minimális távolságot csökkenti.) Makró optika kész. Az egy szem vakumat szinkronkioldó híján a gépre tettem. A vakú tetejére egy kisebb papírdoboz fehér tetejét ragasztottam celluxal, hogy szép egyenletes szórt fény kapjak. A tárgyam elé kis sátor alakban meghajlított papírlapokat pozicionáltam, hogy a fentről érkező fényt visszaverje. A szomszédos papírboltból vettem egy fekete karton papírt 70 centért. Hoztam az udvarról két fadarabot és kész is volt az összesuszterolt házi makró stúdióm. Megvehetném a szuper csilli-villi eszközöket, amivel sokkal könnyebb lenne mindez, de akkor hol marad a móka része a történetnek.2000_csl4968-pok.jpg

Makró fotózásnál a fő problémát az igen keskeny mélységélességi tartomány jelenti. Ilyen beállításoknál az a terület, ami éles a felvételen, tized milliméterekben mérhető. Mivel azt szeretnénk, hogy minden szép éles legyen, ezért a képet szeletenként készítjük el és később az utófeldolgozás során illesztjük össze. Jelen esetben a pókom néhány milliméteres fejéről 15 képet, szeletet készítettem. Az első képen a szeme mögött volt az élességi tartomány, míg az utolsón a csáprágójának a legelejére volt fókuszálva. Sokféle beállítást próbáltam, nekem a portré tetszik a legjobban, meg is csináltam fekete-fehérben. Hát olyan jóképű volt az alanyom, hogy szinte tálcán kínálta a lehetőséget. Majom úrnak végre van társa. Miután összeállt a kis stúdióm, a fotózás nagyon simán, gördülékenyen ment. Másnap a házunk mellett eltemettem pókicát, fejfaként a fadarabot használtam, amin előző nap pózolt a kicsike. Az utómunka nagyon döcögött. A laptopom bedeglett, majd miután ismét életet leheltem bele, a tápegysége mondta be a csendest...prrrrrr... Na, végre valahára minden összeállt, erre a szoftver nem volt hajlandó összeilleszteni a képeket. Sógoromat kértem meg, hogy segítse. Át is küldtem Neki az első sorozat 15 képét, erre képes volt beleborítani egy fél pohár almalevet a gépébe, csak hogy "hátráltassa" a folyamatot. :-) Köszönet Neki, mert miután megjavították a masináját megfejtette a helyes utófeldolgozási munkamenetet nekem. A portrét Ő rakta nekem össze, a többit már én küzdöttem ki. 

2000_csl4968-ff-pok.jpg

Számomra döbbenetes, hogy milyen részletek kerültek napvilágra. Érdemes például megnézni, hogy milyen mintázatú a szőr Pókica hátán. Nagyon jó móka volt, ezután is nyitott szemmel fogok járkálni, hátha belekerül valami a hálómba.

2000_csl5006-20-pok.jpg

2000_csl5135-149.jpg

2000_csl5068-82-pok.jpg

2000_csl5120-134-pok.jpg

Van még egy csodálatos jószág, amit a minap fotóztam. Egy döbbenetes méretű szitakötő pihengetett egy fa oldalán az egyik munkaterületen. Mivel a fényképezőgép elég messze volt tőlem, ezért csak megcsodálni volt lehetőségem első körben. Néhány óra múlva még mindig ott pihizett, de akkor már volt a kezem ügyében masina. A képeket szintén az öreg manuális optikával készítettem, ugyanazzal, mint amivel pókicát fotóztam. Szeretem ezt a régi üveget, nagyon harapós rajza van, tudjátok... vén szivar... jól szelel... :-)

2000-4653.jpg

2000-4676.jpg

Ha már állatoknál tartunk, voltunk a nagy Sydney akváriumba. Nem sokat fotóztam, de az abszolút kedvenceimet a medúzákat azokat csak lekattintottam. Íme két felvétel a végére ezekről a lehetetlen kocsonyákról.

2000-3647-meduza.jpg

2000-3699-meduza.jpg

üdv

csl

 

Az ezen a blogon megjelenő képek, zenei szerzemények szerzői jogvédelem alatt állnak, felhasználásuk előtt az alkotó előzetes hozzájárulása szükséges.

A bejegyzés trackback címe:

https://cslphotography.blog.hu/api/trackback/id/tr2812268200

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.